Sokan kérdezgették, hogy mi lesz veled :) Őszintén nem is tudtam, hogy egyáltalán vannak akik olvasnak, valahogy mindig meglepődök az ilyesmiken...
Nah de ami tény, hogy úgy döntöttem, hogy az elkövetkező időben megpróbálok rendszeresen írni. Kitartásgyakorlatnak is kitűnő, de emlékek megőrzésére még inkább.
Mióta áthelyeztem Németországba a tartozkodási engedélyemet, valahogy rengeteg minden történik velem :) Egészen friss élmény: tegnap elmentünk a Bergen-Belseni koncentrációs táborba. Itt halt meg Anne Frank és még rajta kívül úgy negyvenezren...
Még sosem voltam ilyen helyen, de tudtam h egyszer meg kell tennem, és ha tanügyminiszterleszek biztos kötelezőve teszem mindenki számára ezt az élményt... A tábor maga teljesen el lett pusztítva, minden épület ami ma ott van a háború után építettek, de akkor is megborzongtam mikor leszááltam a buszból, és egyszer csak azon a földön álltam, ahol emberek ezreit gyilkoltak le, csak azért mert mások voltak...
Nem szeretném mindezt közhelyekkel elmesélni, csak néha annyira közhelyes érzések, és gondolatok futottak ott akkor át rajtam... Volt egy barakk a táborban, ami szinte teljes mértékben magyar zsidókkal volt tele. A múzeúmban nem egy magyar írásos emlék van tőlük: egy kislány sok rajzot készített és szinte mindegyiknek adott egy címet is: Élet a táborban..., vagy Kenyérlopás... Senki nem értette, hogy a másik magyar lánnyal (Eszterrel) miért ragadtunk le ott, de valahogy nem bírtunk továbbmenni. Ott és akkor tényleg semmi nem számitott SEMMI, és minden más annyira kicsinyesnek tűnt. Éreztem, hogy összetörök belülről, és, hogy megszakad a szívem.
Talán ha nagyon elragadnak a világi vágyaim mindig erre az emlékemre kell majd visszatérnem. A német csoportomban van egy zsidó lány Izraelből, akivel a múlt héten tudtam egy kicsit beszélgetni. De rövidesen kiderült, hogy semmi köze a keresztyénséghez, ami talán nem is olyan meglepő, de az annál inkább az volt, hogy zsidónak sem zsidó, legalább is nem hitbelileg. Sajnos túl hangos volt körölöttünk minden, így nem tudtam feltenni neki a kérdéseimet, amiből rengeteg lett volna, hiszen sosem találkoztam még izraelitával. Jah amúgy a kedvenc helyzetem, hogy nemrég csatlakozott hozzánk egy pakisztáni fiú is... De valahogy ennyire kicsi és ennyire nemzetközi környezetben ezek a konfliktusok valamiért eltűnnek.
Máris sikerült jó nagyokat ugrálnom a gondolataimmal, ezer pardon, de mindez remélem, hogy feljavul, ha sikerül rendszeresen írnom :)
Még annyit röviden a tegnapi napról, hogy voltunk Celle-ben is, és sikerült a városba egyből beleszeretnem. Az első német város, amibe elmentem,és az idegenvezető nem azzal a szokásos mondattal kezdte, hogy "Celle a második világháborúban porig lett bombázva". Pont ezért megmaradt gyönyőrűnek, kicsinek, autentikusnak, és szerethetőnek. Engem meggyőzött bőven a látvány és az emberek, de bónuszként elkaptunk egy zenekari-kórusi próbát a helyi evangélikus templomban, amitől most már hivatalosan is karácsonyi hangulatom van! Ha arra jártok mindenképpen látogassátok meg, életreszóló élmény lesz :)
Most tényleg jobban jártok ha abbahagyom, mert máskülönben itt oldalakon keresztül csak mesélnék, és stb stb stb, úgyhogy jo8 meg hasonlók Gute Nacht, Slepp Tight, Noapte Buna, Bona Sera stb stb stb :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése