12. Zsoltár

Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.

2

Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

3

Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

4

Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

5

A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

6

A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

7

Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

8

Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

9

Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.

Tegnap pont hasonló dolgokról volt szó az Istentiszteleten is, csak egy kicsit más megvílágításban. Ha már Dávid azt tapasztalta, hogy az ő idejében mennyire elsokasodtak a gonoszok, akkor ma nem is kéne megszólaljunk ilyen téren. ..
Ámbár mivel most per pillanat hihetetlenül szépen süt kinn a nap, csak optimistán tudom felfogni a dolgokat, és csak arra tudok gondolni, hogy azért nem ennyire szörnyű a helyzet. Még ma is elég sok megtérés történetről hallhatunk és rengeteg fiatal kezd rájönni arra, hogy valami azért mégiscsak hiányzik az életükből. Pl. a Függőleges munkatársi csapata szerintem erre kíváló példa, de akkár az ifinket is nyugodt lelkiismerettel ide sorolnám. Még vannak emberek, akik tenni akarnak, vágynak a jóra, a másra, a tisztára.
Úgyhogy csak fel a fejjel mert Isten nagyon gyakran ott van köztünk, csak engedjünk neki teret, hogy tudjon érévényesülni!!!

Bejegyezte: Iringó dátum: 10:49