13. Zsoltár

1

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

2

Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tőlem?

3

Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

4

Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;

5

Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.

6

Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

Mekkora hangulatbeli különbség van a mostani és az előző pár Zsolltár között. Dávid eljutott egy olyan mély pontra, ahol már csak könyörögni tud Istennek, hogy jelenjen meg újra neki. Ismerős... Voltam már ilyen ponton, és hihetetlenül kilátástalannak tűnik minden... Hála az Úrnak most per pillanat jól vagyok. Újból Kolozsváron, és újból belvetettem magam mindeféle dologba, remélem, hogy nem vállalom túl ,magam, és sikerül mindent tisztességgel bfejeznem! Imáim most csak ezért szólnak...

Bejegyezte: Iringó dátum: 22:19