1. Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a * Benjáminita Kús beszéde miatt.
2. Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözõmtõl, és szabadíts meg engem,
3. Hogy szét ne tépje, * mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
4. Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
5. Ha gonoszszal * fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:
6. Akkor ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela.
7. Kelj fel, Uram, * haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
8. És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
9. Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én * igazságom és ártatlanságom szerint!
10. Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erõsítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket * és veséket.
11. Az én paizsom az Istennél van, a ki * megszabadítja az igazszívûeket.
12. Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
13. Ha meg nem tér a gonosz, * kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
14. Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
15. Ímé, álnoksággal * vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül.
16. Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik * a verembe, a mit csinált.
17. Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága.
18. Dicsérem az Urat az õ igazsága szerint, és * éneklek a felséges Úr nevének.
2. Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözõmtõl, és szabadíts meg engem,
3. Hogy szét ne tépje, * mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
4. Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
5. Ha gonoszszal * fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:
6. Akkor ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela.
7. Kelj fel, Uram, * haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
8. És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
9. Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én * igazságom és ártatlanságom szerint!
10. Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erõsítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket * és veséket.
11. Az én paizsom az Istennél van, a ki * megszabadítja az igazszívûeket.
12. Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
13. Ha meg nem tér a gonosz, * kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
14. Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
15. Ímé, álnoksággal * vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül.
16. Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik * a verembe, a mit csinált.
17. Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága.
18. Dicsérem az Urat az õ igazsága szerint, és * éneklek a felséges Úr nevének.
Érdekes, hogy ezek az első Zsoltárok mind Isten igazságosságáról szólnak. Egy kicsit az az érzésem, hogy Dávid megpróbálja bizonygatni saját magának, hogy Isten valóban jó, és, hogy érdemes az Ő szövetségesének lenni. Ezzel gyakran vagyok én is így. Hogy inkább az agyam tudja, mint a szívem ezt a tényt, és olyankor már rögtön panaszkodok mindenkinek, hogy milyen távol kerültem Istentől, és hogy megint nincs valami rendjén. De ezt vajon nem mi szugeráljuk saját magunknak? Illetőleg, még az is meglehet, hogy az ördögtől jön, próbálkozik velünk elhitetni, hogy eddig egy nagy tévedésben éltünk... És most ilyen őszinteségi rohamaimban be kell ismernem, hogy néh ez sikerül is ez neki! Akkár, ha visszagondolok az elmúlt félévemre, amikor minden kudarcomat ISten szemére vetettem, hogy igen, mert megígérted és mégsem teljesítetted stb. De vajon azok tényleg az Ő ígéretei voltak, vagy azt is nagyon tehetségesen elmagyaráztam magamnak, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell, és miért ne hagyjam magam sodorni az árral- eseményekkel...
Amúgy ma visszajöttem Kvárra. A szoba üres, rajtam kívül senki nincs és ez rossz érzés! Épp az előbb jött be az egyik lakótársam, hogy adjon ide valamit... Érdekes a vele való kapcsolatom... Egyszer csúnyán összevesztünk, aztán úgy érzem, hogy azóta nem bírja a pofámat... És ezek a dolgok még mindig zavarnak, mindig szeretném, ha mindenki szeretne, de még 2O év után sem sikerült belenyugodnom abba, hogy ez képtelenség! Ha Jézus nem tudta ezt elérni, akkor hova akarok én nyújtozkodni?
Amúgy ma visszajöttem Kvárra. A szoba üres, rajtam kívül senki nincs és ez rossz érzés! Épp az előbb jött be az egyik lakótársam, hogy adjon ide valamit... Érdekes a vele való kapcsolatom... Egyszer csúnyán összevesztünk, aztán úgy érzem, hogy azóta nem bírja a pofámat... És ezek a dolgok még mindig zavarnak, mindig szeretném, ha mindenki szeretne, de még 2O év után sem sikerült belenyugodnom abba, hogy ez képtelenség! Ha Jézus nem tudta ezt elérni, akkor hova akarok én nyújtozkodni?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése